Te tetted ezt, király!

Újra látom a füstöt a barikád felett,
Újra látom, ahogy kövekért nyúlnak a kezek.
Újra fegyverek hangja töri meg a csendet,
Újra pribékek hada vigyázza a rendet.

Hittem, hogy mindez már csak történelem,
De a pesti utcákon ismét vérem veri vérem.
Szelet vetett királyunk, és mi aratunk vihart,
Az lett a bűnbak, ki a barikádon kitart.

Bár nevetek csőcselék, de fejet hajtok hiszen,
Ti vagytok azok, kik visszaadták a hitem.
Hogy van még bennük élet és él még a remény,
Hogy bár kutyába néznek, de a szívünk a helyén.

Tizenöt éve bűzlik a negyven évnek szaga,
Féltem, hogy e gyáva népnek se hazája, se szava,
Bár a panoptikum maradt, és messze még a cél,
De elvitte a hullaszagot a szeptemberi szél,

ref:

Lángok az égen a város felett,
Kövekért nyúlnak remegő kezek.
Bár trónján még a király, de lassan itt a vég,
Már semmi nem lesz már olyan, mint rég'.

Lángok az égen a város felett,
Kövekért nyúlnak remegő kezek,
A hatalom ismét fejeket kaszál,
Nem feledem el, te tetted ezt király.

Ha hitetni próbálják veletek a hazug szónokok,
Vagy öklök ütnek, hogy ne legyen kedvetek szólnotok,
Tudnotok kell, ha halljátok e sorokat,
Másban is van büszkeség, másban is van akarat.

Ugyanaz az ember, ugyanaz a hatalom,
Semmi sem változik ezen átkozott ugaron,
Szívem boldog, bár az utcán nincs nyugalom,
De vér nélkül, barátom, nincsen forradalom,

A békés többség, kinek hallgatás a kenyere,
Most visít, mint a disznó, mert véres lett a tenyere,
Pedig az ő némaságuknak lett ez az ára,
Hogy a hatalom nyíltan köpött a szánkba.

Ha újra barikád épül a pesti utcákon,
Már tudom, hogy melyik oldalra kell állnom.
Ha ti vagytok a többség, inkább leszek csőcselék,
És vérrel írom falakra, az árulóknak nevét.

ref.

Kapára, kaszára

Tizenöt éve, hogy megbukott a rezsim,
És elhittük, hogy túl vagyunk már a nehezin,
Elhittük, hogy változott a rendszer,
A hatalomban ismét az a néhány száz gengszter.

Bal vagy jobb, mindegy melyik oldal,
Az egyik "ávós", a másik simán tolvaj.
A pofátok nagy, a zsebetek meg üveg,
És ugyanaz a szemét, populista szöveg.

Képviselőnek lenni nem is olyan rossz dolog,
Körbe vesz a család, a haverok, a sógorok,
Becsúszik néha valami állami tender,
Csúnya dolog, de hát pénzből él az ember.

Mióta az eszemet tudom a narancstól, hányok,
Szegfűt pedig csak a temetőbe hordok,
Duna partján bolhacirkusz, ez kell a népnek,
Van helye a pártkasszában az autópálya pénznek.

ref:

Itt az idő, kapára, kaszára!
Betelt a pohár, mindet a kukába!
Itt az idő, kapára, kaszára!
Kutyáknak, ütött az órája.

Ebben az országban nem épül semmi,
De a Tállya utcába, tessék csak felmenni,
Meg tetszik ott látni, hogy hová lesz a vagyon,
Nem vész el csak átalakul, huhu, de nagyon.

Az egészségügy zérus, az oktatás meg romokban,
De nincs semmi vész, mert a fejem bent a homokban,
Csak a zsebem lóg abból kifele,
Rövid ez a ciklus, valamit tegyetek már bele!

Lehet az bánya, üdülő, vagy Tokaj,
Teljesen mindegy, csak én legyek a tulaj.
Milliárdos "kiszes", meg a népnemzeti "juppi",
Ez az állami megrendelés nem is rossz buli.

Szegények sorsát, ugyan a szíveden viseled,
A kétszínű köpönyeg nem is rossz viselet.
Nem dolgoztál soha, de a számlád az vastag,
A budai villádat is apukádtól kaptad?

ref.

Loptok, csaltok, hazudtok és öltök,
Az egyetlen fegyverem, hogy ellenetek költök,
Plakátok a falakon, meg hangzatos szólamok,
Tizenöt éve, valami egész másról szóltatok.

Kidolgozom belemet, közben agyonnyom az adó,
De a parlamentben ott figyel, a négyszáz naplopó tahó.
Akik elugatják nekem, hogy milyen jól élek,
Közben az ország felébe, meg hálni jár a lélek.

Ha lenne a földön igazság, már régen lógnátok,
Úgy húznám el nektek, az utolsó nótátok,
Azon a szépreményű hajnalon, mi az országnak oly' vidám,
Mikor a nagyra becsült bakó úr, értetek kel korán.

Picinyke hazánk, az ígéretek földje,
Jól látszik már munkátok gyümölcse,
Nagyobb szarban vagyunk, mint annak előtte,
Ez a szemét brigád a jövőnket ellőtte.

ref.

Madafaka dzsí

Számolom a pénzem a "Hammerem" előtt,
A forgatáson megkaptam minden fekete nőt,
"Méjnsztrím" vagyok, bár "ándörgrándnak" hívnak,
Kosármezben dőlök a falnak.

Egy éjjeli-szekrény lóg a nyakamban,
A kocsim felnijét öntettem aranyba,
De a számba is jutott belőle bőven,
Egy lakás árát elvitt a fogtechnikus tőlem.

Gengszterek, "Bentlik", a hordókban tüzek,
Osztályból nem jártam éppen csak tizet,
De a gettóban ez is bőven elég,
Tudom, hogy a H2-ben az étolaj is elég.

Nagyon mélyről jövök, ez is fontos elem,
Ahol én születtem, ottan nincs kegyelem.
Bokáig áll a vér a játszótéren,
Négyszáz halott van minden héten.

ref:

Madafaka dzsí madafaka jó,
Fekának lenni, gettóban, jó.

Osztom azt észt a tinédzsereknek,
Bár az Ablak-Zsiráf néha még meglep.
És karrierem csúcsán, ha jól megy talán,
Poszter leszek, egy gyerekszoba falán.

Sitten is voltam ettől vagyok kemény,
De ne add fel "brada yo", mert bent is van remény.
Bár a bringalopásért nem jár villamosszék,
Fel is mentett rendben, az esküdtszék.

Az én orvosom a doktor "Dré",
Amit ketten csinálunk, az egy kicsit tré,
Nem tudom meddig tart még a Kánaán,
Egy pár évig elélünk a hatévesek nyakán.

Kultúra, meg stílus, miről beszélsz apám?
Hívjuk inkább iparnak, talán,
Kicsit túlzás lenne a zene fogalom,
Egy órát dolgoztunk egy lemeznyi alapon.

Okosak a refrénjeim, mert ez már művészet,
Fejből nyomom, majd az egészet.
Elmondom, hogy "fakára" el vagyok nyomva,
És a szövegeimet nem bírja a nyomda.

Anyagilag kompenzálok egyet a klipben,
Jól mutatok ebben a "faka" nagy dzsipben.
Bár a menedzseré lesz a vastagabb szelet,
Hirdetem az igét amíg csak lehet.

ref.

Arany Bogaram, egyél még

Bár nem érzem jól magam a napozó székemen,
De néha napján a strandra kiteszem a székhelyem.
Így történt ez most is, kicsalt a család,
Hogy mit láttam ott, elmesélem alább.

A kis medence partján, ütöttem tanyát,
Sikerült meggyőznöm róla az anyát,
Hogy itt jobban tudok figyelni majd a gyerekekre,
És nyithatom a szemem még kerekebbre.

Hogy miért tettem mindezt, elmondom rögtön,
Firnyákot én sem kérek a szomszédtól kölcsön,
Ahogy az etető körül nyoma van a vadnak,
Ahol kisgyerek van, ott anyuk is akadnak.

Na de bevezetőnek legyen ennyi elég,
Szóval, ott állok a parton mint egy ázott veréb,
Nézem a civileket, mert idom van bőven,
És a fikázáson kívül más nem telik tőlem.

Pancsi, meg laszti, a fejes meg a hasas,
Szembejön velem, egy kurva dagadt pasas,
Mellette a gyerek ugyanaz kicsiben,
A feje nem férne el egy méretes biliben.

Górcső alá vettem jobban a népeket,
Voltak ott, oroszok, magyarok és németek,
Egy dologban azonban mindegyik egyforma,
Alkatuk, mint a frissen reszelt torma.

ref:

Nyitva van a cuki, nyitva van a pék,
Arany bogaram egyél még.
Hambi, pizza, csípsz meg kóla,
Szegény gyerek nem tehet róla.

Még egy katona, még egy falat,
Az "ápdét" kilenc meg mindenen arat.
Tömjed mint a libát, hízzon mint a disznó,
Az inzulint meg fizeti a betegbiztosító.

Ennyi dagadt gyereket nem láttam még soha,
Torzít a szemem, vagy itt mindenki koca?
8 évesen már nyolcvan a súlya,
Mi hozta ezt ide, egy "Katoberger" gólya?

Óránként kétszer a büfénél a család,
Négyen egy fél disznót esznek meg legalább,
És a gyerek is ugyanazt a nevelést kapja,
Nehogy már más legyen, mint az okos apja,

Tömik a gyereket, mint paraszt a libát,
És nem veszik észre azt a szarvas hibát,
Így nem ember lesz az a szerencsétlen Ödön,
Legfeljebb egy két lábon járó zsíros bödön.

Izzadsz mint a ló, nincs rád ruha,
Az XXL boltba boltban állhatsz majd sorba,
És ha beférsz egy székbe az már kész csoda.
És épkézláb nőd nem lesz soha.

A kocsiban a légzsákra lóg majd a beled,
Köszönheted anyunak, aki ezt tette veled.
Ha életedben egy szép nap megjelenik Irma,
Futnál majd utána, de a szíved nem bírja.

Most jópofának tűnök, de gondolkozz el rajta,
Hogy a saját kölyködet hajszolod a sírba!
Megteszel mindent, hogy dagadttá váljék,
De a diabétesz, papa, az nem játék!

ref.

Egy vagyont szórsz el, csipszre, meg nassra,
Mert Te nem agyra gyúrsz, hanem hasra,
Aztán meg a lóvét plasztikára költöd,
Hogy ember formájú legyen a kölköd.

Leszívják a zsírod, meg szűkítik a gyomrod,
Mert nem feltétlen kéne másfél mázsát nyomnod,
Pedig csak egy dolgot kellett volna szem előtt tartani,
Hogy az élet nem csak zaba, és hami-hami.

De jó nekem, Tesi

Még nincs cukrászdám Bécsben, de van a sarkon tecskó,
Áldja nevét Alföld szerte, sok-sok beszállító.
90 napra fizet, meg a polcpénznek az ára,
A parasztnak a vérén hízik zsírosra a drága.

A csillagos lobogó nem a szívemnek vágya,
Lehet az kék, fehér, vörös vagy sárga,
Ha meglátom, viszket tőle a hátam,
És, hogy demagóg vagyok, most mondhatod bátran.

A "Máriahilferstrasszén" már járhatok személyivel,
De találkozok még a sógorok szúrós szemeivel,
Mer a keleti blokknak még mindig van szaga,
Jó hogy jöttünk, de mehetnénk is haza.

Még nem dolgozok Kölnben, de a Jürgen vett már Pesten lakást,
És érdeklődve figyelem, ezt a még oly' kedves szokást,
Hogy az egyenlőség-testvériség csak addig tart,
Amíg ti húzzátok a hasznot, és mi nyeljük a szart.

ref:

De jó nekem Tesi, Európa vagyok,
Közétek tartozok, hála nektek nagyok.
De jó nekem Tesi, Európa vagyok,
Szemem könnyes, az arcom ragyog.

Nézzünk már végre a tényekkel szembe,
Rólatok, nem a szép emlékek jutnak eszembe.
Kaptunk tőletek Trianont, meg Párizst,
És ötvenhatban segítségként küldtetek egy tál rizst.

Nehogy kimaradjon valami, vegyük csak sorba,
Meg a "kisantantot" is a Jézuskátok hozta,
S hagytátok, hogy legyünk orosznak konca,
S így lett magyarnak, kutyául a sorsa,

Nekem a Székely Himnusz, nektek az Öröm óda, Valami húzza a szívem '920-óta,
Persze nem probléma, mert nem beszélünk róla,
Ezúton is köszönjünk néked, Európa.

Egymás mellé préselt, egymásnak ellensége,
Az utolsó vacsorához ültünk a székre,
És most köszönnöm kéne az asztalnál a helyet?
Hát köpök rátok, Brüsszeli seggfejek!

ref.

A változás szele nálatok csak puki,
Szánalmas hakni ez a brüsszeli buli.
Inkább tanázia mint EU ez a szerkezet,
Döglött lóval tesó, ne húzzál szekeret!

Látott már a világ ilyen brigádot,
Szövetségbe forrt szabad köztársaságok.
A nagy tömörülés, nem áldás, hanem átok,
Ebben a cserkészcsapatban, sem nagy jövőt látok.

Brüsszelben a farok, de keleten a vége,
A multik lehúzzák a sliccüket, mi meg rogyhatunk térdre.
Mert a rabszolga s a piac, mindent megér.
A multiknak kellünk, mint egy falat kenyér,

Egységben az erő, vagy erővel szült egység,
Nem állja útját sem, folyó sem hegység,
Jönnek a törökök, meg Kambodzsa is lassan,
Nem leszek tégla, ebben a rogyadozó falban.

ref.

Kulcskérdésekben, hamar születik döntés,
Nincs cigi a kocsmában, és nem nyithat a söntés.
De hogy éhen hal a paraszt, az senkit sem érdekel,
Csak vére ha már folyik, az "ISO tálba" folyjon el.

Amíg a fejüket vakarják a EU bürökraták,
Addig sebességet vált mellettünk a világ,
És már nincsenek bennem kételyek,
Kína lenyom minket, mint a bélyeget.

Az "Amerika expressz" meg már elhúzott régen,
Esélyünk, mint traktorral a Hungaroringen,
Tehetséges versenyző, de egy kicsit talán lemaradt,
Persze, vízfejjel versenyt úszni nem könnyű feladat.

Vigaszt nekem csak egy dolog jelent,
Viselem el így múltat, s jelent,
Ahová magyar eddig még betette a lábát,
Ott hamarosan kitették a vége táblát.

Ez is Havanna

Félreértés ne essék, nem otthonom a Havanna,
Ha utam arrafelé véletlenül, ha van ma,
Szó nélkül elmennem mellette nem lehet,
Mert amit ott látsz, azt nem bírja képzelet.

A tényekkel itt kénytelen, mindenki szembesül,
Hogy a buszon hazafelé, akivel szemben ül,
Nem szerencse fia, hisz az errefelé ritka,
"Panlebe" születni, nem a hosszú élet titka.

Gettóról szólni, soha nem volt kenyerem,
De a Csontváry utcában én is széttárom a tenyerem,
Ahogy születsz, úgy halsz, részeként egy kasztnak,
Akik ezt tagadják, azok bizony basznak.

Az apró-cseprő tényekre, mik az igazsághoz visznek el,
Hogy a hárommillió nyomorgóra jut, csak a az felső néhány tízezer.

ref.

Ez is Havanna, de mégsem Kuba,
Rettegi nevét Pest és Buda,
Ezt hagyta ránk örökül a kommunista rezsim,
Tengődnek az emberek a koszton meg a rezsin.

Szegény embert legjobb, ha egy helyre tereled,
Aztán hátradőlve dörzsölöd a tenyered,
Hogy egy helyen van már a szar meg a szemét,
És nem szúrja többé a hegylakók szemét.

Megadja a helynek a hangulatát,
Hogy a ház előtt, ott állnak sorban a Ladák,
Szocreál nyomorult hetvenes évek,
Poén ez a retro, ha nem kell benne élned.

Lakásnak hívják, de szerintem, csak kalitka,
Hogy embereknek tervezték-e, jó kérdés, de aligha,
Ha természetbe vágysz, benyomod a Spektrumot,
Bővítvén ezzel a territóriumod.

Az intim szférádnak itt sajnos annyi,
Hisz' a szomszéd segge túl közel,
Nem tesz jót a közérzetednek,
Az a három centinyi panel.

Linóleum padló, meg a vasbeton idill,
Remény hiány szülte, szürke nihil,
Kilátásaidat meghatározó della,
Erkély van és nincs Citadella.

ref.

Lökd meg demszki

Van nekem egy városom, úgy hívják, hogy Pest,
Ha távolról nézem, egész jól fest,
De közelebbről szemlélve már látszanak a bajok,
Óránként ötszázért, vajon hova parkolok.

Patrióta vagyok, naná meg lokál,
De ha kinézek az utcára az eszem meg megáll,
Mert nyakig ér a dzsuva, meg a kutya szar,
De ez egy balkáni állam, itt senkit se zavar.

Nincsenek utak, csak kráter, meg kátyú,
De ha rákérdeznek, fejed miért oly' bárgyú,
Tömöm az órát, meg súlyadót fizetek,
Mondjátok el, hol a pénz, legyetek kedvesek!

Gondolkodtam sokat, hogy hol lehet a baj,
Aztán rájöttem lassan, hogy bűzlik ez a hal,
De ez nem a fejétől, mert a seggén van a haj,
Ott látom a bal zsebedben, most lesz neked, jaj!

ref.

Lökd meg demszki, el kéne tűnnöd,
Lökd meg demszki, vegyél egy tükröt,
Lökd meg demszki, nézz abba bele,
Mert bukott királynak, abcúg a neve!

Lökd meg demszki, el kéne tűnnöd,
Lökd meg demszki, tartok egy tükröt,
Lökd meg demszki, nézz abba bele,
Mert tisztességes embernek, kifordul a bele.

Ne mondhasd, hogy Pilu bácsi veled is elfogult,
Hogy nem csinál mást, csak szidja a nagy mogult,
Felsorolom alább az érdemeidet,
De hogy elég lesz néhány sor, azt ígérem neked!

Ott van az Andrássy, a Körút, a Bartók,
Ezzel együtt megbuksz, attól tartok.
Mert tizenöt év termése belefér egy sorba,
Egymagam egy lapáttal is megcsináltam volna.

Televered a várost krómozott karókkal,
Én meg az égre nézek, széttárt karokkal,
Van kerék bilincs, de parkoló nincs,
Ha eszembe jut a fejed, a hangulatom lincs.

Hogy hívják a haverodat, valami Botond?
Úgy hallottam vele is akad valami gond,
Húszmilliós prémes, figyeld a kis ravaszt,
A BKV meg nem éri meg a következő tavaszt.

ref.

Tudom, hogy a "Tuareg", az nem rázza a segged,
De a Szentendrei utat egyszer "Szuzukival" tedd meg,
Tudom, erre azt mondanád, hogy bánja kánya,
Hisz a futóműves számlát is a főváros állja.

Őfelsége demszki, fővárosunk ura,
Nem Pesten lakik, bármennyire fura,
Ha jól gondolom, ebből csak egy dolog szűrhető,
Hogy metropoliszunk, már szerinted sem élhető.

Jobban örültem volna, ha Brüsszelben maradsz,
Ott lopod a napot és nem Pesten aratsz,
Vagy mehetnél nyaralni, hisz' Horvátország hazavár,
Hová lovát hordja sofőr, tudod az a vár.

Nézd meg hol tart Pozsony, nézd meg hol tart Prága,
Mi meg itt ülünk a szarban, csak minden olyan drága,
Mint Bécs, Hamburg vagy éppen Brüsszel,
Lökd meg demszki, miért nem tűnsz el?

ref.

Országutak vámszedői

Éjfél után az alsó rakpart, tövig nyomom a gázt.
Elém ugrik egy szürke varjú, rám hozza a frászt.
Kormányon a kezem, elő a flekni na meg persze a lé,
Pedig a sajtó szerint a korrupció már nem divat errefelé.

Le akarnak venni és kötözködnek minden apró szaron,
Inkább az ellopott autómat keresnéd meg, te tányérsapkás barom.
A bűnüldözés kishazánkban remekül funkcionál,
A tilosban parkolókra akasztófa vár.

Kocsiban punnyadsz egy bokor mögött és vakut villogtatsz,
Biztonságunk érdekében egy tízest zsebre raksz.
Tudom, hogy tetszik neked az egyenruha, itt igazi macsó lehetsz,
És a traffipaxból lenyúlt lóvén érettségit vehetsz..

Álom autó mögöttem az úton szirénát kapcsol,
Mindenki tudja, hogy ez a menet az én pénzemről szól.
Visszhangzik a sajtó mert a dealert elkaptátok,
Egy dzsanga miatt veritek sittre az a 17 éves srácot.

A statisztikák szerint a közbiztonság rendben,
Majd én elmondom a valóságot, kérdezzetek engem.
Lerakod az autód az utca szélén, még jóformán ki sem szállsz,
Valaki kölcsön veszi Ukrajnáig, dermedt arccal tehetetlen állsz.

"Capo di tutti capi", a főnökötök a miniszter,
Másodállásban maffia góré és az alvilággal lerisztel.
Tudom nem szívesen tartod a markod, és várod már azt az időt,
Amikor nem az utcán összelopott pénzből veszel a gyereknek cipőt.

ref:

Országutak vámszedői az éhes szürke varjak,
Megtámadnak téged is a pénztárcádba marnak.
Országutak vámszedői az éhes szürke varjak.
Belőlünk élnek, minket lopnak de vajon kit szolgálnak?

Szanaszét Szolizott Szingli

Nyirkos lett a cicim a pusáp alatt,
Mer az ofiszban a mítingen nem éri a nap,
Pedig aszondják, a szilikonnak jót tesz az "úvé",
Mint hó végén a számlámnak, az aputól jött lóvé.

A nonfigi a derekamon marha jól mutat,
Tolatáskor jelzi, az agyamhoz az utat,
Bár szolcsiban a csajok szerint egész jó a mellem,
De nem nyerhetnék vele még a légzsákom ellen.

Kígyóbór csizmám, kicsit több volt, mint hetven,
Külsőm, mint egy statisztáé, a "LeniKrevic" klipben.
Mango szatyor, telcsi, szájfény felken,
Fontos az összhang, a trendem rendben.

Ref.:
Szanaszét szolizott szingli,
Szanaszét szolizott szingli,

Karrierem építése nem egyszerű feladat,
Gyakran kell térdelnem, az íróasztalok alatt.
A píáros szakma, nem könnyű kenyér,
A háton fekvő egértől, kérges lesz a tenyér.

De hagyjuk is munkát, mert sietek éppen,
Talizunk a csajokkal a Liszt Ferenc Téren.
Indul a péntek esti "Szex és Nyújork" paródia túra.
Ez a nagyvárosi, kozmo, trendi kultúra,

Egy negyvenes ügyvéd, álmaim lovagja,
Bájos az a poci, ha fakormányra rakja,
Nem minden a külső, tartja a mondás,
"Dzsípiesz" és klíma nélkül, hiába vagy Hondás.

ref.

Ha eltűnnek a pasik, az ágyjelenet után,
Hogy miért történik veled, te csak csodálkozol bután,
Főzni azt nem tudsz, és nem akarsz gyereket,
Egy liter tejért, mi meg nem tartunk tehenet,

Húspiaci értéked, ahogy konvergál a nullához,
Sorsod, mint a folyó, amelyik hullát hoz,
Macskát tartasz gyerek helyett, gügyögsz majd a kutyádhoz.
A vénlányok klubja, lassan téged is elátkoz.

Nem a sorsod ver, hanem Te szívatod magad,
Kicsit sokat néztél tévét, és ez átmosta az agyad,
Bármit is mond anyukád, és tömi fejed a média,
Az út, amit jársz, az nem vezet sehova.

Családod az nem lesz, bár lóvé, mint a pelyva.
De a temetőben tudod, nincsen menedzser fejfa,
Az önmegvalósítás, meg a karrier a fő cél,
Te döntöttél cicám, eszed, amit főztél.